The angry son / A dühös fiú / 2020
EN/HUN:
My dissertation in 2019 was about prison-effect. Among other things, I was looking for answers to how reintegration can be successful and whether, as a glass designer, I can contribute to this in any way. I chose this topic because people sentenced to prison would sooner or later return to society and it is our common interest that they are able to fit in. Two documentaries gave an insight into the fate of some Hungarian men - The Fallen Ones and Children of Cain, filmed about the same people 30 years later in 2014. I was particularly touched by the story of 'Zsolti' ... his voice and eyes at the age of 14-15 in the Tököly prison after a buddy died of a fight at an unfortunate evening, and then his life a few decades later sitting for intentional homicide, causing serious death. attempted assault, burglary, forgery, misuse of weapons, and other crimes were charged to him. For those who are curious about what happened between the two, I recommend watching both movies. Shocking. Both.
Everyone is responsible for their own decisions - especially after the age of 18. But! I also think that most of us can be affected by anyone we meet. On a weak day, someone can help us decide one way or another. Each person’s reaction can be a light of hope or just ‘the last drop’ in someone else’s glass.
I trust that in this little glass figure I was able to articulate some thoughts that I think would be important to know about each other. Especially nowadays when the tension can almost be cut. In an exhibition-situation only those would be able to see what's inside who wash the back of the guy.
2019-ben írt szakdolgozatom a börtön-hatásról szólt. Egyebek közt arra kerestem választ, hogy miként lehet a reintegráció sikeres és vajon üvegtervezőként hozzá tudok-e ehhez bárhogy járulni. Azért választottam ezt a témát, mert börtönbüntetésre ítélt emberek előbb-utóbb visszatérnek a társadalomba és mindannyiunk érdeke, hogy be tudjanak illeszkedni. A tököli fiatalkorúak börtönében forgatott Bebukottak ill. az ugyanazokról a szereplőkről 30 évvel később 2014-ben forgatott Káin gyermekei c. dokumentum film néhány magyar férfi sorsába engedett betekintést. Különösen megérintett 'Zsolti' története. A hangja és a szeme 14-15 évesen a tököli börtönben, miután egy szerencsétlen este során egy haverja belehalt dulakodás közben okozott sérülésébe, majd a története pár évtizeddel később. Ekkor már szándékos emberölés, halált okozó súlyos testi sértés kísérlete, betörés, okirathamisítás, fegyverrel való visszaélés és egyéb bűncselekmények miatt ült. Ártatlan arc és csillogó szem nélkül. Aki kíváncsi arra, mi történt a kettő között, annak ajánlom megtekintésre mindkét filmet. Megrázó. Mindkettő.
Mindenki maga felelős a döntéseiért - főleg 18 éves kora után. De! Azt is gondolom, hogy legtöbbünkre bárki, akivel találkozunk, hatással lehet. Egy ingatag napon segíthet, hogy így, vagy úgy döntsünk. Minden egyes ember reakciója lehet egy reménysugár vagy éppen 'egy utolsó csepp' valaki másnak a poharában.
Bízom benne, hogy ebben a kis üvegfigurában meg tudtam fogalmazni néhány olyan gondolatot, amit szerintem fontos tudnunk egymásról. Most, mikor szinte vágni lehet a feszültséget, különösen jót tenne, ha képesek lennénk - és akarnánk is - a felszin mögé nézni - akár másról, akár önmagunkról van szó. Kiállitási helyzetben ennek az embernek a belsejébe az láthatna bele, aki lemossa a hátát.
